Sziasztok,

ma egy könnyű és rövid, mindössze 190 oldalas regényről hoztam értékelést, ami mély volt, fontos dolgokról szól, sok fontos dologról, és mégsem didaktikus, mégsem unalmas, csak egyszerű és jó. 🙂

ohboy.jpg

Szóval ez a könyv rettenetesen fura a szó leginkább könny- és mosolycsalogató értelmében.
Ha éltél már panelban, tudod, hogy milyen különleges emberek tudnak egymás mellé kerülni, és ez a könyv a könyvek Gazdagrétje. A mű középpontjában a három elárvult Morlevent gyermek áll, akiknek talán nincs hová menniük, és félnek, hogy szétválasztják őket. Simeon 14 éves és nagyon érett, gyors reagálású srác, Morgane 8 éves, és nem igazán ábrázolt középső gyermek, aki visszahúzódó, elállófülű (Pacsi!), és tele van gátlásokkal, a kis ötéves Venise pedig az alapján szelektálja az embereket, hogy szeret-e puszit kapni, é bárkit őszintén a szívébe tud zárni. Egy erős nyitásban megesküsznek, hogy soha nem engedik, hogy elválasszák őket, inkább a halál, ami azonnal érdekes, ironikus és önironikus felhangot ad a történetnek.

Aztán a szociális asszisztens (Gyámügyes, vagy szociális munkás, kedves fordító!) a gyerekek unszolására megkeresi a féltestvéreiket, az apjuk előző házasságából, így megtalálják a meddő, jó egzisztenciával rendelkező nővérüket, Josiane-t, akit viccesen, ugyanakkor méltánytalanul negatívabban ír le az írónő, hisz ő főleg a lányokat, különösen a tündéri Venise-t (Itt először a tiszta Venise-t akartam írni, de az gonosz szóvicc lett volna.) vette volna magához, és Barthélemyt, Bartot, aki meleg, gőze sincs mi az a felelősség, és még csak nem is igazi féltestvérek, ugyanakkor könnyen a három gyerekre tud hangolódni. 🙂

Jah, és majdnem kifelejtettem Bart felső szomszédját, aki egy fantasztikus nő, aki sajnos házasságon belüli erőszak áldozata, de kedves, vicces, érdekes és drámai karaktert kapunk a személyében, így semmi esetre sem sorolnám a mellékszereplők közé. Ahogy igazából senkit. 😀 Az orvos állati izgalmas, a bíróság nagy felelőssége összeomlik, és csodálatossá és emberivé válik, és még a szociális gondozó is tudja a dolgát, miközben szeretetre méltó tud lenni. A könyv belső iróniája, humora, és a karakterek remek egymásra találása ez a könyv. 🙂

Ez a könyv arról szól, hogy isten nem rak ránk akkora súlyt, amit ne tudnánk elcipelni, csak nincs benne szó sem istenről, sem erről a filozófiai csiszolódásról, egy könyv amiben mindenki megtalálja a helyét a problémákkal teli világban, hogy egy családként, egy igazi családként tudjanak működni az egy mindenkiért, mindenki egyért korábbi francia író nyomán. 🙂 És hogy figyelmeztetés nélkül belépünk egymás életébe, és fenekestül felforgatjuk azt. 😉

Kedvenc jelenet: Nos hát, ezzel nem fogom feltalálni a spanyol viaszt: Bart hatalmas jellemfejlődésen esik át, és onnantól minden pillanatban imádom. 🙂

és persze:

Három szívet is rajzoltam neked a neveddel, mert kicsit szeretlek, meg nagyon, meg nagyon-nagyon!

Rövid, jól olvasható, és ajánlom mindenkinek, aki kikapcsolódásra vágyik, de nem szeretné, ha feleslegesen telne az ideje. Mert ez arra nem jó. 😉

Ennyi lettem volna mára, köszönöm szépen, hogy velem tartottatok, ha nem szeretnélek lemaradni a következő posztról, kövessetek be a jobb felső sarokba kattintva, ha pedig háttértartalmakra is kíváncsiak vagytok, keressetek bátran facebookon. 🙂 Ha pedig az érdekel, ki áll a blog mögött, less be hozzám instagramra. 🙂

A következő posztig se felejtsétek: Könyvekkel a szivárványig!
Szilvió